Szóval van egy kollegina, aki letiltott tumblr-en, vagy azért, mert zaklattam (??) vagy azért, mert megbántottam.
Az egész úgy indult, hogy először láttam a konyhában, és nagyon ismerős volt, de nem úgy, mint kolléga, hanem valami más.. de ez csak így átsiklott az agyamon, leszartam, biztos képzelődök, vagy ilyesmi. Aztán szembejött velem egy velvet-es cikk valahol az interneten. Mivel aranyos volt a cikk, ezért megnéztem a szerzőt, ami – meglepetésemre – egy ismert tumblr-es lány neve volt. Rögtön megörültem, hogy nem képzelődtem ezek szerint, tényleg “ismertem” a lány a konyhában, innen, tumblr-ről.
Az örömmámorban, hogy nem valami daganat fészkelt az agyamba, írtam is neki rögtön tumblren, hogy tényleg őt láthattam-e, és hogy mégis mivan. Aztán váltottunk pár mondatot, semmi extra, mióta dolgozol itt, ilyesmi..
Aztán egyik nap kitaláltam, hogy lehívom már fagyizni, mert én amúgy tökre szeretek új embereket megismerni, és ez meg pláne király. Igazából nem volt nagyon szimpatikus a tumblr-e alapján, de én nem az a típus vagyok, aki ilyenek alapján ítél meg embereket, szóval hajrá. Talán egy kicsit tolakodó voltam, mert csak annyit írtam neki, hogy találkozzunk már lent a szőkőkútnál, de gondoltam basszameg, kollégák vagyunk, vagy mi, én meg tök sok kollégámmal jóban vagyok – még akkor is, ha nem közvetlen kolléga – így hát csak nem veszi a fejemet.
Na, hát a fagyizás nem jött össze, mert nem látta az üzenetem (ő írta), aztán amikor írtam neki, hogy semmi gáz, mert még lent vagyok (egy kollégámmal dumáltam), jöjjön nyugodtan, áll még a fagyi meghívás, arra már nem válaszolt.
Majd aztán egyszercsak beakartam követni, és az már nem ment.. letiltott 😐 Írtam neki egy emailt, hogy ha esetleg megbántottam, akkor ne haragudjon, nem akartam, de arra sem reagált.
Azóta sem tudom, hogy megbántottam-e, vagy zaklatásnak vette-e az én elbaszott mindenkivel barátkozós énemet, de már nem is érdekel ez a része, az viszont igen, hogy könyörgöm
Ha nem ismersz valakit, ne írd már le egyből, úgy, hogy még a lehetőséget sem teremted meg arra, hogy az illető védekezzen. Vitatkozz, érvelj, küldj el valakit a faszba, de annál szomorúbb (és bosszantóbb) nincs, amikor egy felnőtt ember annyira szociálisan fogyatékos, hogy ezekre az alapvető emberi dolgokra nem képes.
Legyél nyitott, az emberek alapból nem rosszak, a többi ember teszi azzá őket, így akár te is.
“ Igazából nem volt nagyon szimpatikus a tumblr-e alapján, de én nem az a típus vagyok, aki ilyenek alapján ítél meg embereket, szóval hajrá.” = :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
köszi, hogy reblogoltad, ádi, és így legalább látom, nos, a rövid véleményem a témában annyi, hogy azt tiltok le, akit akarok, és ezt nem kötelességem megmagyarázni, de ha tudni akarod, nagyon rossz tapasztalataim vannak azzal kapcsolatban, amikor valaki ír, hogy szívesen találkozna és megismerkedne velem, van egy bizonyos stílusa ennek, régebben belementem ilyenekbe, mert barátságos vagyok, szeretek megismerni új embereket, de kurvára nem éri meg a remény, hogy talán valaki egyszer megkedvel és el is hiszem neki, hogy jó arc vagyok, szóval ennek évekkel ezelőtt véget vetettem. lehet, hogy neked semmi rossz szándékod nem volt, velem viszont történtek negatív dolgok, amik hasonlóan kezdődtek, és amúgy sem volt kedvem ehhez az egészhez, ezért úgy találtam, a legjobb, ha simán letiltalak, egy napig értetlenkedsz felette, aztán leszarod, legfeljebb elintézed azzal, hogy hülye fapina vagyok.
de arra mondjuk nem számítottam, hogy megtalálsz a céges levelezésben, és ott is írsz levelet (egyébként ha már láttad az emailt, jöhettél volna vifont tesztelni), illetve arra sem, hogy hetekig fogsz pörögni rajta, hogy egy nálad sokkal fiatalabb, láthatóan komplexusokkal teli ember nem ír vissza és ok nélkül letilt, nem tudom, te hogyan látod, de szerintem ez elég nyomós ok, hogy a továbbiakban miért tartsak méginkább az ilyen nyitott, laza, “egy fagyi? :)” levelektől
legyél nyitott, ha 12 éves korodban szexuális bűncselekményt követtek el ellened, az emberek alapból nem rosszak, a többi ember teszi azzá őket, így akár te is, baszódj meg, ha nem zárod a szívedbe az egész perverz elbaszott világot előítéletek nélkül
értékelem a jó szándékot, tartsd meg magadban ezt az értéket és soha ne árts senkinek, hacsak az életed nem múlik rajta és menekülnöd kell, de azt legyél szíves és kurvára ne várd el, hogy a világ fenntartások nélkül és vakon megbízzon benned
SIMÁn igent kellett volna mondanod neki, ezt megköveteli a kollegialitás, aztán persze nem elmenni, és végül írni egy felháborodott levelet a céges levlistára, hogy miért baszott át, miért nem volt ott, és bejelenteni, hogy a kapcsolatokat lezártnak tekinted, tekintse úgy, hogy nem is létezel.
tényleg nem értem. ha valakinek van egy blogja, amit bárki megnézhet, mi értelme van letiltani, hogy ezt valaki kövesse?
egyébként annyiban felkiáltójellel vagyok, hogy ha már kolléga (ergo kissé IRL ismerős) az illető, igazán rászánható az a 2 perc, hogy az ember írjon valami kifogást és ne csak onnan értesüljön, hogy le van tiltva, hogy le van tiltva. ez mindenkinek rosszul esne (bár nem mindenki tumblr posztban reagálná le ;))
Én semmit sem értek, de az ugye nem lehet, hogy ez az egész faszkodás ráadásul az Index-székházban zajlik???
de basszus, egyértelmű, hogy itt! úristen, mik mennek, ráadásul egyik embert sem ismerem. az imént gyanútlanul ittam egy kávét, miközben lehet hogy a hátam mögött dúltak az elfojtott érzelmek?! velvet= ibsen + vv 8
hölgyeim és uraim, íme a csütörtök-péntek magyar lakossági tumblr-szredje.
szerintem ennél jobb kontent már nem lesz a héten
legfeljebb ha felrobban a hármasmetró
Baszdki… sok helyen olvasom, hogy a tumbli mennyire az “elbaszott” emberek gyűjtőhelye. Mindenki komplexusos, meg introvertált, meg ilyenek. Amíg el nem kezdtem magyar tumblikat követni, ez igazából fel sem tűnt. Mondjuk elsősorban nem a szöveges kontent miatt kezdtem látogatni az oldalt, ha értitek mire gondolok…khm… khm. De amúgy érdekes jelenség. Nem vagyok igazán a szavak embere, nem szoktam dolgokról sarkos véleményt kialakítani, inkább csak csendben szemlélődök és magamba szívom a sokféle infót, ami körülvesz. De nem vagyok képes olyan alkotásokra, szövegileg, képileg, mint ezek az úgymond “elbaszott” emberek. Ha valamit megfigyeltem, az az, hogy nincs művészet áldozat nélkül. Rengeteg idő, munka és veríték kell a kiemelkedő alkotáshoz, és ha valaki úgy dönt, hogy ezzel tölti az idejét, nem csoda, ha eltávolodik a valóságtól, elferdül az értékítélete, szóval kialakul nála valamiféle defekt. És akkor már megvan az is, mit áldozott fel az ember…
Igazából csak azt akarom mondani, hogy rájöttem, butaság ítélkezni bárki felett, akár itt, akár a fizikai világban, hiszen mindenkinek lehet olyan tulajdonsága, ami értékessé teheti, illetve mindenkinek megvan a saját kálváriája, az események és élmények láncolata, amik során azzá vált aki. Persze nem tetszhet nekem mindenki, és én sem mindenkinek, de ilyenkor nem dühöngeni kell, vagy porba alázni a másikat, hanem egyszerűen odébb állni. Nincs jogunk felháborodni a másik hülyeségén, ha az nincs közvetlen kihatással a mi életünkre. Persze, véleményt formálni szabad. Más véleményét rólunk érdemes meghallgatni, de nem kell feltétlenül a szívünkre venni.
Mindegy milyen hülyék vagytok, magyar tumbászok, vagy gondoljátok rólam, hogy én milyen hülye vagyok, én úgy szeretlek benneteket ahogy vagytok, mert szórakoztatóak vagytok.
honestesiologist 