“Kivennék csütörtökre egy nap szabit, de haza viszem a laptopot hogy tudjak dolgozni.”
“Inkább bejönnék dolgozni teambuilding helyett.”
“Pénteken szabadnapos vagyok, de elérsz telefonon, mailben és céges chaten.”
1 hét szabadság után:
“Úristen, alig vártam hogy elteljen a hét, féltem hogy elfelejtem a login jelszavam!”Azt hiszem ez az amikor a társaságnak a munkája egyben a hobbija is.
Jajj, az ilyeneket de utálom.
És csodálkoznak, hogy nekem nem az egyetlen életcélom a Cég szolgálata, és nem szeretnék minden nap hétig bent lenni.
– “Akkor holnap…”
– “Holnap szabin vagyok.”
– “Öööö, de ugye holnap azért össze tudod foglalni egy emailben, hogy…”
– “Nem. Szabin vagyok.”(Természetesen azért ráztam le így, mert tudtam, hogy a dolog egyáltalán nem sürgős, és bőven ráér a következő munkanap. Ha fontos, segítek, de nem szeretném, hogy természetesnek tekintsék)
félreérted. Én nem tudom őket elzavarni a munkától. 🙂
Nem is a te oldalad kritizáltam, hanem hogy a saját mikrokörnyezetemben idegesít ez a mentalitás.
olcsó munkaerő, hobbiból dolgozik.
Na, nálunk a BKV-nál ilyet nem találsz. Nagyítóval sem.
honestesiologist 