A rendszerváltás óta viszont eltelt negyed évszázad, és ismerjük el, nagymértékű fejlődés történt. Különösen az utóbbi években zajlott le jelentős változás, amikor is az uniós forrásokat nem túl nagy szellemi erőfeszítéssel lehetett közterek felújítására fordítani a fővárostól a legkisebb faluig.
De ez egy olyan harc, aminek soha nincs vége. Ha Budapestet nézzük, a kerületeket elválasztó, gyakran a főváros kezelésébe tartozó, vagy épp túros hátú közös lónak számító utak és terek még mindig a régi, elavult, embertelen és életidegen kialakításukat őrzik.
Nem kellenek mindig sokmilliárdos beruházások a látványos fejlődéshez. Néha elég egy zebra felfestése is. Na jó, sok zebráé.
Miért van az, hogy Nyugat-Európában és az USA-ban ugyanezeket a térhasználati/közlekedésszervezési változásokat csak a nagyon kemény hippik fogják a kapitalizmusra, nálunk pedig egyből szinte mindenkinek jó ok ez egy jó kis kommunistázásra? A szocializmusra talán azt lehet ebből fogni, hogy jobban akadályozta a civilek érdekérvényesítését, így késleltette a városi terek szerepének újragondolását, ami nyugatabbra a legtöbb helyen hamarabb kezdődött, de ez az általános lemaradásunkat látva, bőven lehet, hogy nálunk amúgy is később kezdődött volna.
Ja, Tarlós pedig sokszor a nagy antikommunizmusban pont azt az elmaradott szemléletet követi, ami oda juttatta Budapestet közlekedési szempontból, ahol most van.
Amúgy ha épp fogyatékossággal élők jogait (is) próbáljátok védeni, légyszi ne használjátok a tolószékes szót, mert azt a képzetet kelti, hogy a kerekesszékkel közlekedő nem tud önállóan közlekedni, hanem tolni kell, ami olyan embereknek, akik megküzdenek az önállóságuk minden darabjáért, általában nagyon nem esik jól.
Tekintve, hogy a szocializmus évtizedei alatt jött létre ez a manapság szerencsére egyre inkább megszűnő közlekedésszervezési rendszer, teljes joggal lehet az akkori rendszert szidni. A cikkben használom a mozgáskorlátozott, rokkant és tolószékes szót is, nyilvánvalóan egyiket sem sértő célzatta; azt pedig nem kell nekem magyarázni, hogy ezek az embereknek meg kell küzdeniük az önállóságuk minden darabjáért, minden szolidaritásom az övék, és örülük minden őket érintő, életüket könnyebbé tevő fejlesztésnek, cheers.
Egyáltalán nem jogos a szocializmusra fogni. Nem a rendszer tehet róla, hanem az emberek akik a tervhivatalokban dolgoztak, de még őket sem lehet teljesen hibáztatni, hiszen az akkori világon elterjedt divatnak megfelelően terveztek utakat, épületeket, várost. Ezek persze nálunk tovább megmaradtak. Még ma is ülnek olyan régi bútordarabok a városvezetésben, akik az akkori felfogás szerint gondolkodnak. Ez pedig megint csak nem az akkori politikai rendszer hibája. Ez a fajta lemaradás elég régóta jellemző Magyarországra, ennek pedig leginkább történelmi és földrajzi okai vannak.
honestesiologist 