Medveállatkák

odmnd:

nandras:

odmnd:

lassukmibolelunk:

biologusleszek:

Ez egy tardigradás tetoválás.

A napokban egy nagyon menő cikk jött ki  velük (medveállatkák) kapcsolatban. Nem nagyon értették, hogy mégis mitől ennyire ellenállóak ezek az állatok, még látszólagosan olyn körülményekkel szemben is (extrém sugárzás, iszonyatos hőmérsékletek) amikkel a természetben szinte biztos, hogy nem találkozik. Hogy szelektálódik valamilyen tulajdonságra, amit nem ismer? Ezzel foglalközött többek között a Tardigrades In Space (TARDIS) program is.

Nekiálltak megszekvenálni a kis csórik genomját már régebben is, de mindig elvetették az eredményeket, mert olyan volt, mintha bakteriális szennyezések lettek volna a mintákban.

Egy a napokban megjelent cikk alapján viszont úgy tűnik, hogy nem hibásak voltak a korábbi eredmények, csak annyira hajmeresztőek, hogy inkább elvetették őket. Most egy olyan szekvenálási eljárással vizsgálódtak, ami sokkal hosszab ún. readeket (a genom feldarabolása után kapott DNS szakaszok) eredményez. Ez alapján az derült ki, hogy amit eddig bakteriális szennyezésnek hittek, azok az állatka saját génjei, ugyanis olyan génekkel közös readeken találták meg az ilyen idegen szakaszokat, amik a medveállatka génjeit hordozzák.

Amikor az állatok kedvezőtlen körülmények közé kerülnek, képesek gyakorlatilag teljesen kiszáradni. Ilyenkor a sejtmembránon apró repedések keletkeznek, ahol a környéken élő mikrobák különösebb probléma nélkül be tudnak jutni. Amikor a medveállatka rehidrálódik elkezdi a kiszáradás miatt széttöredezett genetikai állományát újra összefoltozni és úgy tűnik ilyenkor simán beépíti/beépített mikrobiális elemeket is, amik a hihetetlen szívósságot, rezisztenciát eredményezik.

Ez azért nagyon nagy dolog, mert eukarióták (sejtmaggal rendelkező élőlények – a baktériumok/archaeák nem azok) között kevés, vagy inkább alig van példa  horizontális géntranszferre. Prokarióták között ez az információáramlás egyik bevett módja, ezért tudnak többek között az antibiotikum-rezisztencia gének vígan terjedni.

A másik ismert példa viszont marhajó és szintén sci-fi alapanyag lehetne: az Elysia chlorotica lenyúlja és életben tartja a táplálékául szolgáló algák kloroplasztiszait, amik ez után a testében élnek egy darabig, tovább fotoszintetizálnak és mindenféle cukrokat termelnek neki.

Beszarás.

Az

Nagyon fontos kontent

több dolgok vannak földön és égen,
horatio, mintsem bölcselmetek
álmodni képes.

ez a sekszpírwiliam tudott valamit…

Hozzászólás