Bocs, a Világ Ura, így helyes, szóval olyan rendelkezésem is lesz például, hogy a könyvkiadók csak kéziratokat fogadhatnak el egy-egy írótól szinopszis gyanánt! Elektronikus, nyomatott formátum kuka! Kézzel, gyöngybetükkel vagy írógéppel bepötyögött iratokkal lehetne házalni. Nem lenne javítás, meg helyesírásellenőrzés, meg jajj kiscsillagom ezt írd újra mert magyartalan, hanem megtanulná az a kurva írópalánta, hogyan is kell fogalmazni! Ha csak kétszer is meggondolja mit ír le, milyen mondatnak esik neki, már azzal hatalmas előrelépést tennének meg a saját épülésük érdekében. Még ha begépelteti másokkal akkor is. Ha ez az egyszeri, saját kezűleg készített példány átment a rostán, akkor utána persze jöhet a könnyen lektorálható world formátum, de addig nuku!
Hovatovább a lektorokat is szankcionálnál, talán még durvábban is, botütésekkel vagy közmunkaórákkal vagy valami ilyen könnyen átváltható ítéletszerűségekkel.
Az én világomban nem lesz helye a rosszul megírt, magyartalan ökörségeknek, képzavaroknak és a semmiben függő szófosásoknak! Nincs helye mondva csinált ellenőrzéseknek és senkiházi, nemtörődöm lektoroknak.
Szeretném azt mondani, hogy a tinikönyv dömbing így megszünne lényegében, de sajnos nem csak ezekben találkozom bicskanyitogató, igénytelen szövegekkel. Nem vagyok egy nyelvtannáci (hah, azért az elég kömény túlzás lenne), de néha nehéz eldönteni, hogy az a barom, aki egy szar szöveggel áll elő vagy az, aki hagyja azt kiadni?
Mondja ezt, aki simán leírja, hogy dömbing (dömping helyett).
honestesiologist 