kádban illatosra ázni ropogós lepedőre mászni újra megfürödni benned megtörni az éji csendet s mocskosnak lenni újra ez a nedvek randevúja de nem lemosni még e szenny oly semmiség magunkra öltjük éjszakára takarónk ez, s az éj, s a pára az ablakra lehelve hízik hajnalra rajta cseppcsík nyílik mint lábaid még az éj szagával s újra úszni veled, az árral mocsokra szenny, szennyre mocsok de a fürdő újra csobog újra lemos, mindent leáztat kéj leve tölti meg reggel a kádat
honestesiologist 