Itt van az ősz, itt van újra,
S gyűlölöm is rendesen,
Meg is mondom, hogy mi okból:
Tök más, mint a képeken.Kiülhetnék dombtetőkre
Nézegetni szerteszét,
Ehelyett a város ontja
Rám sok szürke szemetét.Sikátorban nem lát földig
A szelíd nap sugara,
Nincs színes fa, nincs szép avar,
Csak a nyócker ugara.Ősszel a föld csak elalszik,
Mármint a költő szerint;
Pedig érzem, meghalt bizony:
hullaszagú is megint.Elhiszem én, naná, persze,
Van, ahol még szép az ősz:
De nem nálunk, hanem messze,
Hol nem Tarlósunk a csősz.Aludjál hát, szép természet,
Aludnék én is nagyot;
Mászkáljon halál kabátban,
Tán ruhafogas vagyok?Nézem Tumblin a fotókat:
Halloween jön, meg tökök.
Hurrá, mondom rezignáltan,
S még egy whiskyt belökök.Kedvesem, te ülj le mellém,
Ruhád vedd le, nyár legyen:
Letojom az őszt, és inkább
Nyugtatom kezem begyen.Kint az eső, szél és szürke
Város vár, de nem megyünk;
Tojunk az őszimádókra,
Majd idebent elleszünk.(Petőfi Zoltán, 2016.09.19.)
Koszorús költőnk.
Miért koszorús? Él még
Itt van az ősz, itt van újra, de minek, avagy Petőfi nyomán szabadosan
Közzétéve
honestesiologist 