Nagyon ronda szegénykém, nem is mindig sikerül kikotorni belőle a festéket, a fülére húzott műanyaghenger is letörik elébb-utóbb, de a gömbvason és a pébégázon kívül nincs olyan haszonanyag, amit ne lehetne szállítani benne. Egész télen át áll kettő a szobámban, néha átrúgom őket a másik sarokba, merő megszokásból. Ha most megjelenne itt Mephisto, halhatatlan lelkem árán siklóvállú liberális értelmiségit csinálna belőlem, és a körúton belülre röpítene, nyilván vinném a vödreimet is. Néha ott is beléjük rúgnék. Vagy bennük hordanám vissza Foucault-t a Szabó Ervinbe.
identitásképző, fashion statement és multifunkcionális kiegészítő egyszerre, what’s not to love?