Kicsit megkésett levél, de legalább levél
Nyílt levél
Dr. Hoppál Péter
kultúráért felelős államtitkár úr
Tisztelt Államtitkár Úr!
A magyar könyvtárosok, muzeológusok, levéltárosok és közművelődési dolgozók nevében, a Szépművészeti Múzeum dolgozóinak kezdeményezésére fogalmaztuk meg ezt a figyelemfelhívó levelet.
A közgyűjteményekben és a közművelődési intézményekben kulturális örökségünk legjavát őrizzük, illetve ennek az örökségnek a minél szélesebb körű, a jövedelmi szinttől nem függő terjesztésére törekszünk.
Mégis, intézményeinkben minden szakember fizetése messze elmarad az átlagbértől. Mint az újságok híreiből ön előtt is ismert, az Aldi kiskereskedelmi áruházban bruttó 300.000 forintért ülnek a pénztárban vagy töltik fel a polcokat az ott dolgozó munkavállalók. Eközben egy kezdő egyetemi végzettségű restaurátor vagy egy húsz éves gyakorlattal rendelkező levéltáros, könyvtáros fizetése ennél bruttó 100.000 forinttal kevesebb! Ez azonban csak a „jéghegy csúcsa”, hiszen csak az országos intézmények némelyikében lehet ilyen „kiemelt fizetésre” szert tenni. Az önkormányzati fenntartású intézményekben dolgozók bruttó átlagfizetése messze nem éri el a 200.000 Ft-ot és a kollégáink legalább 2/3-ának 2018-ban sem fogja meghaladni a fizetése a „bűvös” bruttó 180.000 Ft-ot, a minden középfokú végzettségű munkavállalót megillető garantált bérminimumot!
Ma már mindennapos, hogy a legkiválóbb szakemberek – főleg a fiatalok – csak vállalkozás alkalmazottjaként találják meg a számításaikat vagy éppen külföldre távoznak. Szakképzett könyvtárosok dolgoznak adatbázis építőként infokommunikációs cégeknél, évtizedes tapasztalattal rendelkező múzeumi munkatársakból lesznek magáncégeknél szakértők, levéltárosok hagyják el szakmájukat és vállalják el multinacionális és állami (!) cégek irattárosi feladatait, a közművelődést valaha hitüknek tekintő munkatársaink indítanak oktatásszervező vállalkozásokat. Munkájukat e távozó kollégáink magas szinten végzik az állami-önkormányzati intézményrendszeren kívül is. A „köz” számára azonban elveszik az a tapasztalati tudásuk, ami csak hosszú évek munkájával szerezhető meg. A megszerzett bizalom e területeken (is) fontos tényező. Az „egyik kilép, másik belép” típusú foglalkoztatás a közgyűjteményi és közművelődési intézmények esetében helyrehozhatatlan károkkal jár.
Veszélyes tendencia ez a gyűjteményekre vonatkozóan és veszélyes helyezet ez például azokra a hátrányos helyzetű fiatalokra nézve is, akik számára a művelődési házak rendezvényei vagy épp a könyvtárak olvasótermei, a nem egyszer ott kialakított „kamasz-klubok” teremtik meg a felzárkózás esélyét a szerencsésebb családokba született kortársaikhoz. A könyvtárban, múzeumban, levéltárban, művelődési központban a több évtizedes gyakorlat, az összeszokottság, az együttgondolkodás, nem egyszer még az együtt lépés is elengedhetetlen! Hiszen, épp úgy, mint az alap- és középfokú oktatásban vagy az egészségügyben és a szociális ágazatban, az állampolgároknak nyújtott szolgáltatásokról és a nemzeti kulturális örökség védelméről gondoskodunk.
Ezért mi, a magyar könyvtári, múzeumi, levéltári és művelődési ágazat munkavállalói, szakszervezeti tagok és szakszervezeten kívüli dolgozók, kezdeményezzük a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének (KKDSZ) bevonásával, hogy a bérünket biztosító magyar kormány haladéktalanul tegyen lépéseket megalázó és immár a nemzeti örökségünk megóvására is veszélyes bérviszonyaink rendezésére!
Első lépésként követeljük, hogy kezdjenek tárgyalásokat a 2018. évre vonatkozóan a KKDSZ által 2017. szeptember 8-án kezdeményezett bérpótlék-emelésről, majd a 2018. évben folytasson átfogó bérrendezési politikát területünkön, a szakemberek elvándorlásának megakadályozása és a méltó bérviszonyok kialakítása érdekében!
Budapest, 2017. november 23.
reblog ha kedves a kultúrád 😦
ez akkor lenne izgi, ha utána a szakma következesen sztrájkolna
A magyarok nem sztrájkolnak.
Na ezaz, miért nem?!
honestesiologist 