Forradalom

herizonford:

– Köszönöm mindannyiuknak, hogy ilyen sokan eljöttek a rövid
határidő ellenére is. Azért hívtuk össze ezt a rendkívüli sajtótájékoztatót,
hogy bejelentsük: a miniszterelnök úr hosszas rábeszélések hatására úgy
döntött, hogy elfogadja a lázadók felkérését, és a forradalom élére áll. Pártja
vele együtt csatlakozik a forradalmárok nemes ügyéhez. Igazából ennyit
szerettem volna elmondani, ha van kérdés, akkor jelezzék. Ott látom is az
úriember kezét, tessék.
– Köszönöm, szóvivő úr, Horváth Márton vagyok a Magyar Kisembertől. Nem tudom,
jól értettem-e, amit mondott, ezért egy pontosító kérdéssel kezdenék: mit fog
pontosan csinálni a miniszterelnök?
– Ahogy elmondtam, a forradalmat fogja vezetni.
– De a miniszterelnök nem csatlakozhat a forradalomhoz…
– Csak nem maga fogja megmondani, hogy ki mihez csatlakozhat és mihez nem!
Amennyire én tudom, ez egy demokratikus forradalom, márpedig ha demokratikus,
akkor az csatlakozik hozzá, aki akar.
– De a forradalmárok fel akarják akasztani a miniszterelnököt.
– Dehogy akarják! Ki mondta magának ezt a baromságot? Miért akarnák
felakasztani a vezetőjüket?
– Hát úgy, hogy nem a vezetőjük.
– De most mondtam éppen, hogy a miniszterelnök úr elfogadta a forradalmárok
felkérését, és a népmozgalom élére állt.
– De a forradalmárok nem is kértek ilyet. Egyébként meg épp ön mondta a múlt
héten, hogy a kormány nem kommunikál a forradalmárokkal, mert nem akarnak
terroristákkal tárgyalni.
– A miniszterelnököt igenis kérték, hogy álljon a forradalom élére, naponta
több ezer ilyen levelet kap, és nagyon kérem, ne nevezze terroristáknak a forradalmárokat,
mert kivezettetem a teremből.
– Ön nevezte terroristának őket a múlt héten, amikor elfoglalták Kaposvárt.
– Kiket neveztem én terroristának?
– A forradalmárokat.
– Már hogyan nevezhetnék terroristának egy olyan csoportot, amit a
miniszterelnök, a főnököm vezet?
– De nem vezeti!
– Nehéz a felfogása? Többször elmondtam, hogy a miniszterelnök a forradalom
élére állt. Sőt, mi több, én is forradalmár vagyok.
– Akkor bizonyára tudja, hogy a társai épp támadást indítanak a főváros ellen.
– Nem támadás, hanem csapatösszevonás. Győzelmi parádéra érkeznek a fővárosba a forradalom vidéki alakulatai.
– De a forradalmárok még mindig lőnek.
– Örömükben lövöldöznek, nézze el nekik.
– És mi a helyzet a Forradalmi Nagytanáccsal?
– Örülök, hogy szóba hozta a
Forradalmi Nagytanácsot, ugyanis ők nem akarták átadni a miniszterelnöknek a
népmozgalom vezetését. A forradalmárok elsöprő többsége azonban a
miniszterelnökkel van, higgye el nekem. A Forradalmi Nagytanács tagjait a
miniszterelnök dezertőröknek nyilvánította.
– És mit csinálnak most a Forradalmi Nagytanács tagjai?
– Örülök a kérdésnek, ugyanis ez most az igazán fontos. A hírszerzésünk szerint a
Nagytanács tagjai és a hozzájuk hű, maroknyi dezertőr épp támadást indít a
főváros ellen. De ezúton jelezném mindenkinek: a miniszterelnök nem fogja
hagyni, hogy néhány dezertőr sárba tiporja a forradalom eszméit.