borcsok:

Most láttam hogy az ALDI-ban raktárost keresnek. 30 órás munkahétre kap 235.000 bruttót, ami a normál 40 órás munkahétre arányosítva bruttó 313.000 virgácsnak felel meg.
Elvárások: középfokú végzettség, ennyi. Minden másra betanítanak (targonca jogsi) + van Cafeteria is.

Na mármost ami szerény környezetemet illeti:

az egyetemi tanársegéd 175.000 forintos munkabére kicsivel több mint a fele az ALDI raktáros munkabérének. A legtöbb helyen a tanársegédnek már PhD fokozattal kell rendelkeznie, + minimum két nyelvvizsgával.

Az egyetemi adjunktus 218.000 forintos bruttóval számolhat, ez ha jól látom egy százassal kevesebb mint az ALDI raktáros fizetése. Az adjunktusnak kötelező doktori fokozattal rendelkeznie, valamint két nyelvvizsgával, és hazai szinten meghatározó publikációs listával, valamint alkalmasnak kell lennie egyetemi szintű tantárgyak önálló kidolgozására.

Az egyetemi docens lesz az első fokozat, aki a maga 306.000 forintos bruttójával már csak 10 ezer forinttal marad le az ALDI raktárostól. A docens MÁR MAJDNEM úgy keres, mint az ALDI raktáros. A docensnek legalább 10 éves, egyetemi oktatói tapasztalattal kell rendelkeznie, valamint doktori fokozattal, legalább 2 nyelvvizsgával, évente minimum 2 nemzetközi konferencián kell szerepelnie, képesnek kell lennie idegen nyelven is oktatni, ígéretes nemzetközi portfólióval kell rendelkeznie, és elvárás, hogy legyen legalább egy doktorandusza (doktori témavezetettje), valamint oktasson PhD képzésben. Nagyon kevesen lesznek docenssé 40-50 éves koruk előtt, és egyáltalán nem ritka a hatvanas adjunktus.

A teljes egyetemi hierarchiában a professzor lesz az első, akinek a fizetése eléri, sőt, meg is haladja az ALDI raktárosét. Ez az egyetemeken elérhető legmagasabb rang, olyan ritka, hogy például az én tanszékemen egyetlen egy professzor sincs. A professzornak nemzetközi szinten is kiemelkedő, iskolateremtő tudományos eredményekkel kell rendelkeznie. Valamint a professzort a miniszter nevezi ki.

Az egyetemeken lehúzott életek tulajdonosai tehát a legtöbben docensként mennek nyugdíjba, rosszabb esetben adjunktusként. Az első nyugdíjszelvény átvételekor talán átsuhan a fejükön, hogy ALDI raktárosnak kellett volna lenni.
Éljen a tudásalapútársadalom!

————————–

update

Mivel a bejegyzés meglepetésszerűen elterjedt, ezért úgy érzem, a nagyobb felelősség okán ki kell egészítenem azt néhány ponttal.
1. Mint a mellékelt diagramból is látszik, alapvetően azt kívánom hangsúlyozni, hogy a költségvetés megdöbbentően keveset fordít oktatásra GDP arányosan. Ezt a tényt sokan tudják, de az általam bemutatott analógia képzetessé teszi a száraz adatokat.
2. A bejegyzés nem, illetve nem kizárólag a jelen vezetés bírálata. Nálam kevesen kritikusabbak az Orbán kormánnyal szemben, de meg kell mondani, hogy az elődök sem tettek semmit az ügy érdekében, sőt, a kutatói bértáblát több mint egy évtized után Orbánék emelték először.
3. Ám ez sem igaz teljességgel, mivel az egyetemekre hárították a béremelés kigazdálkodását, tehát nem allokáltak hozzá forrást. E nélkül azonban az egyetemek értelemszerűen csak más források kivonásával tudnak eleget tenni a törvénynek, ami rendszerelméletileg azt jelenti, hogy nem léptünk előre semmit. Mondok egy példát. Én a pályám elején vidéken tanítottam. Pár év alatt szűnt meg a lakhatási támogatás, a túlórapénz és a cafateria is. A végén már majdnem annyit költöttünk, hogy taníthassunk, mint amennyi a fizetésünk volt. A kiegészítések nélkül a fizetésem reálértéke körülbelül a felére csökkent 3 év alatt, ami azért elég kemény menet.
4. A kritika egyértelműen nem maguknak az egyetemeknek szólt, hiszen ők adott költségvetésből dolgoznak. Én több egyemen is oktatok, és maguk az egyetemek mindent megtesznek annak érdekében, hogy a megemelt bért kifizessék. Csodára azonban nem képesek, és amíg az állam nem növeli jelentősen a forrásokat, addig gyakorlatilag csak vegetáció zajlik.
5. Végül akkor sokadszor is megírom, hogy nem, nem sajnáljuk a raktáros fizetését, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy jelentős aránytalanságok vannak a tekintetben, hogy mennyit költünk valakinek a kiképzésére, és utána mennyire értékeljük a munkáját.
6. Jelentős képmutatásnak tartom azt mondani, hogy minden munka egyformán jó. Ezt a dumát a politikusoktól vettük be. De ők is képmutatók, mert a saját kölkét mind menő nemzetközi egyetemen taníttatja, és egyik sem raktárost vagy lángossütőt farag belőlük. Ők ezt csak nektek mondják, hogy ne lázadozzatok. Bort isznak, de vizet prédikálnak.

[via Demeter Márton FB]