de pl. a kineziológia
az mi a faszom?
Lényegében átbaszás, de részletesen is el tudom magyarázni.
Ez teljesen nyilvánvaló, én a részletes magyarázatra volnék kíváncsi!
engem is érdekelne @bereczkytamas
Jó. @mikropenisz és @wonder–panda is kérdezte.
Először is a kineziológia önmagában valóban egy tudományág. Az emberi és állati testek mozgásának mechanikáját és pszichológiai hátterét vizsgálja. Figyelem! A pszichológia itt nem a pszichoterápiát jelenti, hogy – mittudomén – az anyukád nem szoptatott elég ideig, ezért most hülye vagy, hanem egyszerűen az elme és az idegrendszer működésének vizsgálatával foglalkozó, illetve az egyén a társadalomban való működését vizsgáló tudományt.
Szóval a kineziológia az élő testek mozgását, fiziológiáját, biomechanikáját igyekszik megérteni, leírni. Ennek alapján más országokban a kineziológus olyan ember, aki majdnem gyógytornász, de közben meg nem, hanem inkább egyszerre gyógytornász és terapeuta, aki arra is figyel, hogy mi történik az idegrendszeredben (agyadban is), miközben csetlesz-botlasz. De azt is a kineziológus vizsgája, hogy a lovak hogyan futnak, vagy hogy milyen bonyolult mechanizmusok teszik lehetővé, hogy a denevér repüljön.
Ezzel szemben Magyarországon a “kineziológus” energiaügyi varázsló, valamiféle sámán, aki “holisztikus energiairányítással”, “érzelmi stresszek feloldásával” hoz létre “energetikai egyensúlyt” a kliensben. Kliensnél. Vagy talán a kliens körül? A kineziológiai kezelés jellemzően úgy zajlik, hogy lefekszel vagy leülsz és egy kellő óradíjért majdnem kedves nő vagy férfi néz téged. Esetleg megsimogatja a kézfejedet, vagy még csak azt sem, hanem pár milliméterre a tested felett lebegteti a tenyerét, hogy ezzel ösztönözze az energiaáramlást. Vagy éppen, hogy akadályozza azt! Sose tudjuk meg.
De akkor miért hallunk olyan sok pozitív beszámolót arról, hogy a kineziológia (vagyis annak ez a sajátos itthoni értelmezése) működik? Hiszen a Jolika a könyvelésről is teljesen kivolt, amikor meghalt az anyukája, elment a kineziológushoz, és sokkal jobban lett, hogy ki van virulva! Kínzó derékfájása is enyhült legott.
Pontosan tudjuk azonban a pszichoterápia irodalmából, hogy minden terápiás beavatkozás elsősorban is a kapcsolat miatt működik. Régi mondás már, hogy nem a módszer, hanem a kapcsolat gyógyít, és valószínűleg ebben az esetben is erről van szó. Így a kineziológus és az összes többi sarlatán egy nagyobb kirakós játék része, amiben az egzisztenciális szorognást, az egyedüllétet, az azzal kapcsolatos további szorongást, a hétköznapokban létezés néha elviselhetetlen nyomását egy másik emberrel létrejött kapcsolat könnyíti meg, teszi elviselhetővé. Az ember van annyira opportunista, hogy belenyugszik abba, ha ez a kapcsolat egyébként kereskedelmi alapú. Voltaképpen megvásárolog egy másik ember idejét és figyelmét, és attól leszel jobban, hogy – talán életedben először – valaki figyel rád.
A kineziológus esetében azonban ennyiben ki is merül a dolog. Ott ül egy ember (OKJ-s képzéssel!) és erősen figyel, majd lebegtet. Valószínűleg kedves dolgokat is mond, miközben megsimogatja a buksidat. Nagyjából ugyanennyi pénzért elmehetsz egy pszichoterapeutához is, aki nagyságrendekkel többet tud tenni a hosszabb távú javulás érdekében. A javulás itt azt jelenti, hogy jobban érzed magad a bőrödben és a világban.
Persze nem feledkezem meg a kineziológiai kezelések fizikai, korporeális jellegéről sem. Ennyiben őszinte a magyar “kineziológia” (nem kellene inkább “kézrátételnek” neveznünk?) a tudományos hagyományhoz, mert a testet és a lelket (a szomatikus és a pszichés területeket) egységben igyekszik látni. Tekintet nélkül arra, hogy mennyire látjuk, látod ezt bizonyítottnak, nem kétséges, hogy szoros összefüggések vannak aközött, ahogy a szellemed, lelked, és a tested van. Az agyad és az idegrendszered, így a szellemed és a lelked végtére is elválaszthatatlan részei a testednek, jóllehet a pozitivista tudomány évszázadok óta igyekszik elhitetni az ellenkezőjét.
Najó, és a kineziológiai tapasznak van gyakorlati haszna, javítja az ízületek tartását, vagy az is csak kvázi placebó?