Mai napig megvannak a hegek. Az államon, amit össze kellett varrni mert egy homokozó csinos betonpadkáján landoltam arccal, a könyökömnél, amit egy csúszda szedett le, a térdemen, amit a hintából kiugratva gyalultam le a sárga kavicson, a baloldali csorba szemfogamon, aminek egy darabját talán a kismarosi rakétamászókán vesztettem el, vagy egy libikókán, amikor épp kalimpáltam a magasban, és a szemben ülő leugrott a túlsó feléről, én meg csattalnatam a földön, mert nem ástak be kiszuperált autógumikat a földbe.
Emlékszem a kezem savanyú, fémes szagára a játszózások után, a homokozók enyhe macskahúgy szagára, a csúszdákon a gumtalpak fekete csíkjaira, és az édes szédülérse, amikor a gömbmászóka tetején ücsörögtem, minden tiltás ellenére, vagy éppen beakasztott térdekkel fejjel lefelé lógtam, a kis szoknyámmal a nyakamban, és nem értettem, miért lenne botrány a közszemlére tett bugyi.
(Fortepan: Nagyjátszó a józsefattilán, Horváth-kert,Jászai, ?, ?, Almássy tér, Margitsziget (?), Hajógyári (?), Bástya u, Városmajor)
honestesiologist 