Szerző: honestesiologist

illchange:

deadheadingcrew:

balibaa:

konyvtaros:

Kicsit megkésett levél, de legalább levél

Nyílt levél

Dr. Hoppál Péter

kultúráért felelős államtitkár úr

Tisztelt Államtitkár Úr!

A magyar könyvtárosok, muzeológusok, levéltárosok és közművelődési dolgozók nevében, a Szépművészeti Múzeum dolgozóinak kezdeményezésére fogalmaztuk meg ezt a figyelemfelhívó levelet.

A közgyűjteményekben és a közművelődési intézményekben kulturális örökségünk legjavát őrizzük, illetve ennek az örökségnek a minél szélesebb körű, a jövedelmi szinttől nem függő terjesztésére törekszünk.

Mégis, intézményeinkben minden szakember fizetése messze elmarad az átlagbértől. Mint az újságok híreiből ön előtt is ismert, az Aldi kiskereskedelmi áruházban bruttó 300.000 forintért ülnek a pénztárban vagy töltik fel a polcokat az ott dolgozó munkavállalók. Eközben egy kezdő egyetemi végzettségű restaurátor vagy egy húsz éves gyakorlattal rendelkező levéltáros, könyvtáros fizetése ennél bruttó 100.000 forinttal kevesebb! Ez azonban csak a „jéghegy csúcsa”, hiszen csak az országos intézmények némelyikében lehet ilyen „kiemelt fizetésre” szert tenni. Az önkormányzati fenntartású intézményekben dolgozók bruttó átlagfizetése messze nem éri el a 200.000 Ft-ot és a kollégáink legalább 2/3-ának 2018-ban sem fogja meghaladni a fizetése a „bűvös” bruttó 180.000 Ft-ot, a minden középfokú végzettségű munkavállalót megillető garantált bérminimumot!

Ma már mindennapos, hogy a legkiválóbb szakemberek – főleg a fiatalok – csak vállalkozás alkalmazottjaként találják meg a számításaikat vagy éppen külföldre távoznak. Szakképzett könyvtárosok dolgoznak adatbázis építőként infokommunikációs cégeknél, évtizedes tapasztalattal rendelkező múzeumi munkatársakból lesznek magáncégeknél szakértők, levéltárosok hagyják el szakmájukat és vállalják el multinacionális és állami (!) cégek irattárosi feladatait, a közművelődést valaha hitüknek tekintő munkatársaink indítanak oktatásszervező vállalkozásokat. Munkájukat e távozó kollégáink magas szinten végzik az állami-önkormányzati intézményrendszeren kívül is. A „köz” számára azonban elveszik az a tapasztalati tudásuk, ami csak hosszú évek munkájával szerezhető meg. A megszerzett bizalom e területeken (is) fontos tényező. Az „egyik kilép, másik belép” típusú foglalkoztatás a közgyűjteményi és közművelődési intézmények esetében helyrehozhatatlan károkkal jár.

Veszélyes tendencia ez a gyűjteményekre vonatkozóan és veszélyes helyezet ez például azokra a hátrányos helyzetű fiatalokra nézve is, akik számára a művelődési házak rendezvényei vagy épp a könyvtárak olvasótermei, a nem egyszer ott kialakított „kamasz-klubok” teremtik meg a felzárkózás esélyét a szerencsésebb családokba született kortársaikhoz. A könyvtárban, múzeumban, levéltárban, művelődési központban a több évtizedes gyakorlat, az összeszokottság, az együttgondolkodás, nem egyszer még az együtt lépés is elengedhetetlen! Hiszen, épp úgy, mint az alap- és középfokú oktatásban vagy az egészségügyben és a szociális ágazatban, az állampolgároknak nyújtott szolgáltatásokról és a nemzeti kulturális örökség védelméről gondoskodunk.

Ezért mi, a magyar könyvtári, múzeumi, levéltári és művelődési ágazat munkavállalói, szakszervezeti tagok és szakszervezeten kívüli dolgozók, kezdeményezzük a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének (KKDSZ) bevonásával, hogy a bérünket biztosító magyar kormány haladéktalanul tegyen lépéseket megalázó és immár a nemzeti örökségünk megóvására is veszélyes bérviszonyaink rendezésére!

Első lépésként követeljük, hogy kezdjenek tárgyalásokat a 2018. évre vonatkozóan a KKDSZ által 2017. szeptember 8-án kezdeményezett bérpótlék-emelésről, majd a 2018. évben folytasson átfogó bérrendezési politikát területünkön, a szakemberek elvándorlásának megakadályozása és a méltó bérviszonyok kialakítása érdekében!

Budapest, 2017. november 23.

reblog ha kedves a kultúrád 😦

ez akkor lenne izgi, ha utána a szakma következesen sztrájkolna

A magyarok nem sztrájkolnak.

Na ezaz, miért nem?!

titenoute:

hiddlesherethereeverywhere:

pr1nceshawn:

Tips That Can Save Your Kid’s Life.

THIS IS IMPORTANT 

When I was a child, from the time I was about four and could understand things, my mom told me and my brother that we should have a secret word. That way, if we were ever in trouble or felt unsafe and we didn’t want the people around us to know we needed her to come get us, we could let her know. So she let us pick the word and my brother and I chose the phrase “peanut butter cups.” (I’m happy to share the phrase now since both my brother and I are adults now). 

I used the phrase twice in my life. Once, I was at a friends house when I eight years old. Her dad got really drunk and was throwing things against the wall. I was really scared and I didn’t want to draw attention to myself on the phone when I called my mom to come get me because I didn’t know if he would get more violent if I asked her to come get me. So I called her and was calm and after a couple minutes I asked “Hey mommy, did you get me those peanut butter cups from the store?” And she said “I’ll be right there.” And she came and got me within minutes. 

Second, I was a teenager spending the night at a friends house. Her brother and dad were drinking and they started talking about things that made me uncomfortable – ie: what they liked to do to women. My friend didn’t seem perturbed and said that was normal for them and that I shouldn’t worry. But I was worried because they were really drunk and I was 15 and the only ‘woman’ around that wasn’t related to them. I went in my friends room, told her I needed to call my mom and say goodnight. Before I hung up with her I asked “Next time we go to the store, can we get some peanut butters cups? I’ve been craving them.” And she came and got me, just like that. 

Two incidents, one as a young child, one years later as a teen. Don’t discredit this stuff, it fucking works. My brother used it a few times too. Let your child pick the word and no never, ever, ever, ever get mad at them for using it no matter what it is. 

DO NOT SCROLL PAST THAT.