Először is megpróbáltuk úgy összerakni a programunkat, hogy minden legyen benne: szórakozás, lányos rész, fiúzás, kuttúra, minden, sajnos azonban kiderült, hogy a fiúinknak vannak ilyen másik dolgaik, és még nem tudják, hogy fognak ráérni, ebből természetesen levontuk a következtetést, hogy akkor nem vagyunk szeretve, el vagyunk hanyagolva, le vagyunk szarva, B tervek, nem is, ZS tervek vagyunk, és sikeresen befűtöttük meg felbasztuk egymást, hogy hát ha mi nem vagyunk tervben, akkor mindegy, majd mi csinálunk kurvajó szombatot MAGUNKNAK, na nehogymár itt a csávóinktól függjön BÁRMI, na nehogymár itt azt várogassuk KÉSZENLÉTBEN, hogy nekik mikor lesz ránk három másodpercük, majd mi elmegyünk szombaton kávézni, kiállításra, a finn napokra, ANTIKVÁRIUMBA BASZOD, eszünk könnyű kis salátát, sétálunk az őszi napsütésben, veszünk szükségtelen ruhákat, fagyizunk, este meg elmegyünk végre táncolni a diszkóba, ahonnan majd reggel fogunk hazamenni, és mindeközben lenémítjuk a csetet, sőt, bebasszuk a Dunába a telefont, hogy az egész világ lássa, hogy ám mi most a SAJÁT programunkon vagyunk!
Persze miközben ezt csináltuk, ötpercenként nyugtattuk egymást, hogy ez ám egy hülyeség, nincs ebben ennyi, nyugodjunk le a picsába, de aztán mindig inkább folytattuk, és péntek délutánra már annyira felbőszítettük egymást, hogy munka után egyből a kocsmába kellett mennünk, hogy ezt muszáj megbeszélni meg támaszai lenni egymásnak az elnyomott, elhanyagolt nő sorsban, és gyorsan be is kaptunk 2-9 rumot fröccsel, és mire a fiúink odaértek, mert végül persze úgy alakult nekik, már a melltartónkat égettük a Madách közepén, és hangoztattuk, hogy mi ám elmegyünk szombaton kávézni, kiállításra, a finn napokra, antikváriumba, eszünk könnyű kis salátát, sétálunk az őszi napsütésben, veszünk szükségtelen ruhákat, fagyizunk, este meg elmegyünk végre táncolni a diszkóba, ők meg csináljanak, amit akarnak, mert mi autonóm nők voltunk, vagyunk, leszünk.
Másnap délben meg félig halottan élesztgettük egymást, hogy akkor kávé, kiállítás, finn nappok, antikvárium, saláta, sétálás, szükségtelen ruhák, fagyi, diszkó, telefont dunába baszás, pezsgés MINDJÁRT, csak éhesek vagyunk. Így előre vettük a salátát, ami kukoricaleves meg kezadíjjasz volt, ettől persze teljesen rosszul lettünk, de még ettünk rá ezért egy sütit. Kicsit ledőltünk az Anettnél, csak az emésztés végett, hogy megpihenjünk az antikvárium meg a kiállítás meg a finn napok előtt. Bekapcsoltuk a tévét, ment a Jóbarátok utolsó része, bőgtünk a kibaszott Ross-on meg Rachel-ön, aztán elaludtunk. Kisvártatva fel is ébredtünk, és öt óra volt, hát, gondoltuk, jó, de akkor legalább mostmár rápihentünk a diszkóra, úgyis el kell mennünk az Anett telefonjáért a kocsmába, onnan akkor TÁNC! Ittunk is Aperolt, hogy már mindjárt megyünk ám a diszkóba, csak még egy utolsót iszunk. Az eredetileg kinézett diszkó persze elmarad, de na és, majd elmegyünk egy másikba, el is indultunk az Akváriumba, hogy akkor már befizetjük a Nick Warrenre az ötezret, de előbb hallgassuk meg a sarkon a telefonról cigányhifizve, hogy mi az a Nick Warren. Húsz másodperc
Samsung Galaxyról történő
Nick Warren hallgatás után az Anker közben úgy döntöttünk, mindig is nickwarrenesek voltunk, életünk bulija lesz ez. Meg is érkeztünk, hogy jöttünk akkor a Nick Warrenre, két jegyet azonnal! Sajnos azonban az Akváriumban nem működött a kártyás fizetés, ezért elindultunk pénzért, hogy akkor is diszkózunk, baszódjálmeg, ekkor már alig bírtuk vonszolni magunkat. A templom előtt megálltunk, lemondóan egymásra néztünk, felhívtuk a fiúkat, és hazatakarodtunk a picsába az utolsó villamossal aludni, másnap pedig mostam meg porszívóztam, az Anett meg belázasodott.
Nagyon ronda szegénykém, nem is mindig sikerül kikotorni belőle a festéket, a fülére húzott műanyaghenger is letörik elébb-utóbb, de a gömbvason és a pébégázon kívül nincs olyan haszonanyag, amit ne lehetne szállítani benne. Egész télen át áll kettő a szobámban, néha átrúgom őket a másik sarokba, merő megszokásból. Ha most megjelenne itt Mephisto, halhatatlan lelkem árán siklóvállú liberális értelmiségit csinálna belőlem, és a körúton belülre röpítene, nyilván vinném a vödreimet is. Néha ott is beléjük rúgnék. Vagy bennük hordanám vissza Foucault-t a Szabó Ervinbe.
identitásképző, fashion statement és multifunkcionális kiegészítő egyszerre, what’s not to love?
honestesiologist 