“Les Choux de Créteil” a Paris housing project designed by Gérard Grandval and built between 1969 and 1974.
Ezek ilyen erkélyeket csináltak, mi meg azon vitatkoztunk, hogy a Hazafias Népfront jelöltje elég erélyesen lépett-e fel az eldugult szemétledobó ügyében a tanácsnál.
Toboz!
Near The Lighthouse
Near The Lighthouse is a blog of two travel photographers and writers
Alex Mazurov and Anastasia Glebova, who spend most of the time exploring northern regions and extreme destinations. In their own words:
Photography and traveling are essential in the life we share. Trying to perceive the world during our trips, we got a strong desire to show it in a way we see – so we started to share our first travel shots. We went further every day, reached more distant places and shot more pictures until one day we realized that not only capturing but also storytelling is what we really enjoy.
Images and text via
Beálltam a buszmegállóba.
Jelzem, nem volt sor, mindenki szanaszét, főleg az árnyékban.
Én a napon.
Egy lepattant vénember a padon elkezd nekem pampogni, hogy az én országomban biztos nem szokás sorbanállni.
Visszafogottan megjegyeztem, hogy itt láthatóan semmilyen sor nincs, de ha nagyon szeretne elsőnek felszállni, várakozzon ott.
De mire ezt kimondtam, a felesége, hasonlóan leharcolt, mankóval, elkezdett vele ordítani, hogy az ő jelenlétében ilyen rasszista dumát ne merjen. Még meg is csapkodta.
A busz màr a megállóban, mondtam nekik, hogy ezt inkább nem várnám meg, de ha balhézni akarnak, inkább maradjanak lent, mert nem akarjuk hallgatni. Ők ordítanak egymással tovább.
És felszálltam. Előttük!Mire volt ez jó?
Mitől volt a bácsi rasszista? Miért mondta ezt a néni?
Mert ilyeneket mondott, hogy “in your country there are no manners”, “she’s clearly not english, look at her”
Én annyira nem akadtam ki, szerintem a bácsi volt bunkó paraszt, elkönyveltem annak.
Á, hogy mert feltételezte, hogy más országból származol. Érdekes, hogy az emberek milyen dolgokra használják a rasszizmus szót.
Az asszony használta, nem én
Igen. Rá gondoltam, amikor azt mondtam, hogy emberek furán tudják használni a szót.
Beálltam a buszmegállóba.
Jelzem, nem volt sor, mindenki szanaszét, főleg az árnyékban.
Én a napon.
Egy lepattant vénember a padon elkezd nekem pampogni, hogy az én országomban biztos nem szokás sorbanállni.
Visszafogottan megjegyeztem, hogy itt láthatóan semmilyen sor nincs, de ha nagyon szeretne elsőnek felszállni, várakozzon ott.
De mire ezt kimondtam, a felesége, hasonlóan leharcolt, mankóval, elkezdett vele ordítani, hogy az ő jelenlétében ilyen rasszista dumát ne merjen. Még meg is csapkodta.
A busz màr a megállóban, mondtam nekik, hogy ezt inkább nem várnám meg, de ha balhézni akarnak, inkább maradjanak lent, mert nem akarjuk hallgatni. Ők ordítanak egymással tovább.
És felszálltam. Előttük!Mire volt ez jó?
Mitől volt a bácsi rasszista? Miért mondta ezt a néni?
Mert ilyeneket mondott, hogy “in your country there are no manners”, “she’s clearly not english, look at her”
Én annyira nem akadtam ki, szerintem a bácsi volt bunkó paraszt, elkönyveltem annak.
Á, hogy mert feltételezte, hogy más országból származol. Érdekes, hogy az emberek milyen dolgokra használják a rasszizmus szót.
honestesiologist 