Szerző: honestesiologist

papprekakinga:

Számon tarthatják, mit telefonoztam

  s mikor miért, kinek.

Aktákba irják, miről álmodoztam

  s azt is, ki érti meg.

És nem sejthetem, mikor lesz elég ok

előkotorni azt a kartotékot,

  mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak

  – anyám ott született –

az eleven jog fájáról lehulltak,

  mint itt e levelek

s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,

mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse

  s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.

  Lelkem nem ily honos.

Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,

  aki alattomos.

Sem népet, amely retteg, hogyha választ,

szemét lesütve fontol sanda választ

  és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.

  Pedig hát engemet

sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,

  mint apró gyermeket,

ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.

Én tudtam – messze anyám, rokonom van,

  ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban 

  az idegen anyag,

mint szivemben a halál. De jogom van

  és lélek vagy agyag

még nem vagyok s nem oly becses az irhám,

hogy érett fővel szótlanul kibirnám,

  ha nem vagyok szabad!

[József Attila: Levegőt! – részlet]

Boldog születésnapot, Attila! Ugye nem remélted, hogy ilyen sokáig magától értetődő maradsz?

serafino-finasero:

Escalier dans l’Hôtel de Braque, l’hôtel particulier du Marquis de Lagrange, 4 et 6 rue de Braque à Paris, vers 1901 

Staircase in Hôtel de Braque, the private residence of the Marquis de Lagrange at 4-6 rue de Braque in Paris, circa 1901 

Photo Eugène Atget (Français, 1857–1927)

rdhobbet:

She was aware, like many beautiful women, that it was her civilizing mission to flash the jewel of her beauty before all men, so that they should desire it and work to earn it, and thus be seduced by a present appetite to a labor for the benefit of all serving the future….  after Rebecca West, Return of the Soldier

With Lulu Lockhart… (August 2017, Ireland)